https://kirsche.hu/mi-a-biofobia-es-miert-felnek-a-varoslakok-a-termeszettol

Egyes városlakó irracionális félelmet és undort fejlesztett ki bizonyos növényekkel vagy állatokkal szemben. Ez az úgynevezett „biofóbia”, amely érzés hasznos lehet és valóban szükséges is néhány körülmény teljesülése estén. A biofóbia azonban túlzott stresszhez is vezethet és szorongáshoz, ami viszont azt eredményezheti, hogy összeütközésbe kerülhetnek a természetes környezetükkel. Kiemelhetjük a természettel való érintkezés miatti aggodalmakat, amely a biofóbia fokozatos növekedéséhez vezet. Sőt, ma már az egész társadalom, de főleg a sűrűn lakott városok lakói hajlamosak e tünetekre. A „biofóbia ördögi köre bezárulni látszik”. Apránként elszakadunk a környezettől. A BIOFÓBIA, a természettől való félelem egyre inkább elterjed a modern fogyasztói társadalmakban (Soga, Gaston, Fukano, & Evans, 2023).

Fokozott biofóbia, amelyet a negatív információk miatt okoz természet (1. út), amely természetkerülő magatartásokat eredményez (2. út), amely hosszú távon a természettől való fokozott elszakadáshoz vezethet (3. út). Leválasztás a természettől való visszaesés csökkentheti az emberek természetismeretét (azaz a természettudatlanságot), ami fokozott biofóbiát eredményezhet (Visszajelzés). E vázlatos diagram nem feltétlenül reprezentálja az összes lehetséges tényezőt és folyamatot. Valószínűleg sok egyéb külső tényező is előidézheti és felgyorsíthatja a ciklust.

De hogyan alakulhat ki a természet iránti túlzott idegenkedés?

Az elmúlt évek felgyorsult urbanizációja egyre távolabb visz minket a természettől, a szabad levegőn való egyszerű élettől, sőt megbetegít. A zöldtől, az erdőktől és a vadontól való félelem az egyik legaktuálisabb fóbia (Soga et al., 2023).

Első pillantásra egyszerű félelemnek tűnhet a sátorban töltött élettől, rovaroktól, kígyóktól, viharoktól, pedig valójában – mondják a kutatók – mindezek az „ifosok” azokra jellemzőek, akik ritkán vagy soha nem hagyják el a várost, a betont, és a kényelmet kedvelik a természetjárás helyett (Barnai, Jakab, & BBC, 2024).

A kutatók alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a biofóbiák a közeljövőben megszaporodhatnak, abban az értelemben, hogy nem csak a pókoktól és a medvéktől fogunk „normálisan” félni, hanem a levelek susogásától, a száraz gallyak ropogásától, az ártalmatlan pillangók szárnycsapásaitól vagy akár a kakukk énekétől.

Összességében a biofóbiát az Amerikai Pszichológiai Társaság úgy határozza meg, mint „félelem bizonyos fajoktól és általános idegenkedés a természettől, amely a technológiához és más emberi műalkotásokhoz, érdeklődési körökhöz és építményekhez való kötődés vágyát váltja ki.

Úgy tartják, hogy a világ népességének több mint fele városi területen él, távol a vadon élő állatoktól, ezért egyre gyakoribbak a horgászattal vagy sátoroizással kapcsolatos fenntartások.

Miért félünk a természettől?

A mai társadalmak a biofóbia ördögi körétől szenvedhetnek, ahol a természettől való elszakadás természetfóbiákhoz vezet, és fordítva. Egy fejlett hipotézis, amely ezt a jelenséget próbálja megmagyarázni, azt jelzi, hogy az urbanizált területeken való élés a természettől való félelem fő oka. Ugyanazok a feltételek, amelyek megvédenek bennünket a potenciálisan veszélyes természeti találkozásoktól, a természettel való érintkezés lehetőségeinek csökkenését is jelentik (Soga et al., 2023).

Becslések szerint 2004 és 2022 között a gyakori biofóbiákra irányuló internetes keresések relatív mennyisége meghaladta a 30 félelmet, beleértve a myofóbiát (a mikrobáktól és baktériumoktól való félelem, amelyet szintén járványok táplálnak), a parazitofóbiát (a parazitáktól való félelem) és az arachnofóbiát (a pókoktól való félelem).

Hivatkozás

Barnai, R., Jakab, I., & BBC. (2024). Fóbiák és félelmek leképeződése és kezelése. Biognozis/Életmód. doi:https://www.youtube.com/watch?v=sWsHb5nSYks

Soga, M., Gaston, K. J., Fukano, Y., & Evans, M. J. (2023). The vicious cycle of biophobia. Trends Ecol Evol, 38(6), 512-520. doi:10.1016/j.tree.2022.12.012